Sayfadaki görseller
PDF
ePub

ELŐSZÓ.

a

A Magyar Tudományos Akademia Történelmi Bizottsága néhai Szalay László halála után (1864. jul. 17.) Verancsics Antal munkáinak kiadását, melyeknek közzétételét ünnepelt történetbuvárunk megkezdette volt, befejezetlenül hagyni nem akarván, ezen jeles irodalmi münek folytatásával alulirottat még 1864. végén bízta meg. E megbízás, mi hízelgő volt egyrészről reám nézve, mert eddigi igyekezeteimnek legszebb elismerését láttam abban, hogy hivatottnak találtattam a kitűnő férfinak egyik legnevezetesebb munkáját folytathatni ; szintannyira éreztette velem a nagy felelősséget is, melyet magamra vállaltam. S hogy a megbízásnak teljesítésére mégis késznek nyilatkoztam, annak oka leginkább az volt, mivel Verancsics munkáinak minél teljesebb közzétételét hazai történelmünk érdekében fontos nyereménynek tartom.

Áthatva ezen tudattól, midön most, csaknem négy évi készület után a gyüjtemény folytatásának első (az egész gyüjteménynek nyolczadik) kötetét átnyújtom a hazai történetkedvelő közönségnek, szabadjon egyszersmind számot adnom arról is, Yogy'nikép fogtam fel hivatásomat, s mi segédeszközökkel éltem annak teljesítésében. Ezen számadásrá dirál

inkább kötelezve értem magamat, minthogy azon kötetek, melyeket közzé tenni fogok, nem mint önálló munka jelennek meg, hanem mint Szalay László egyik legjelesebb müvének folytatása , mely által tulajdonképen csak feledhetlen barátom emlékezete iránti pietásomnak egy csekély tanuságát szándéko

zom adni.

A tudományos irodalomnak terén nem ritkán oly viszonyok fordulnak elő, melyeknél fogva a vizsgálódás alapzatának szilárd elkészítése és biztosítása nem kevesbbé fontos, söt gyakran fontosabb még, mint a rendszeres és ismeretterjesztő munkáknak kidolgozása. A szellemi fejlődés ilynemű conjunctúráinak korában a tudósnak szent kötelessége az, hogy munkásságának súlypontját oda fektesse, a hova azt a tudományos szükségesség kívánja ; s hogy magát se a tudományos törekvés ambitiója által, mely többnyire a syntheticus combinatió magasabb álláspontján szereti hivatását keresni, magát elcsábíttatni ne hagyja ; se müködésére, a nagy, nem tudományos, közönség óhajtásának, mely a tudóstól mindig és mindenütt közvetlen és kész szellemi táplálékot szokott kívánni, annélkül, hogy az előzményeket meggondolná, melyek által annak előteremtése feltételeztetik, túlnyomólag irányadó befolyást ne engedjen. Mert a dolog természetében fekszik, hogy a tudományos munkásságnak körében is necsak az eredményről, hanem a kedvező eredmény szükségképi feltételeiről is gondoskodjunk.

S ilyen hazai történelmünk mostani irodalmi állása is: Mert magában világos lévén, hogy czéljoknak megfelelő történeti művekre csak akkor tehetünk szert; Ha előbb a kútfői adatok kellőleg áttanulmá

a

nyozva lesznek; de tudva lévén az is, hogy a múlt századnak vége óta hazai történetünk kútfőinek tanulmányozására nézve a beállt kedvezőtlen viszonyoknak folytán nagyon hátra maradtunk; jelenleg e tekintetben a legsürgősb feladatunk, hogy ezen napról napra érezhetőbb hiányt és hézagot pótolni igyekezzünk, S valamint ha egy szellemdús író szavaira hivatkoznom szabad háborúnak idején, midön valami fontos hadi münek létesítése sürgős, a szükség azt úgy kívánván, ahhoz a vezér még maga is közönséges munkával járulni hivatva van; ámbár rendes viszonyok közt a seregnek élén áll, s a többieket vezényli, a közönséges munkát pedig az alárendelt legénységre bízhatja *): úgy történeti irodalmunk mostani conjunctúrái közt még a legjelesebb történetmivelőink is hivatásukat a hazai történet nagy épületéhez megkívánt építkezési anyag megszerzésében, azaz kiválólag a kútsök gyüjtésében és tanulmányozásában fogják találhatni.

Ezen szempontból kell nézetem szerint méltatnunk Szalay Lászlónk történelmi érdemeit, ki egyrészről „Magyarország Története“ czímű mun. kájában az olvasó közönségnek oly művet nyújtott, mely hazai irodalmunknak egyik díszét képezi; de ki egyszersmind a kútfők tanulmányozására is különös szorgalmat fordított, s ezen irányban több jeles munkával gazdagította a magyar történettudományt. S ilyen munka a híres Verancsics Antal iratainak gyüjtemény e, melynek kiadását Szalay kezdte, és mi itt folytatjuk, s mely kétségkivül hazáuk XVI. századi történetének kútfői közt különös fontossággal bír.

*) , When works of importance are pressing, generals them. selves may take up the pick-axe and the spade ; but in the ordinary course of things, when that pressing necessity is over, such tools are left in the hands destined to use them, the hands of common soldiers and peasants.“ Bolingbrocke H. St. J. Lettres on the study and use of history, London 1779. 6. 1.

Midön Szalay az eddig megjelent nyolcz kötetnek előszavaiban Verancsicsnak mind életviszonyairól, mind irodalmi, és névszerint történelmi munkásságáról eléggé bő felvilágosításokat adott, szükségtelen ez iránt itt újból felszólalnom. A folytatásnak, melyet ezennel megkezdek, tárgya különben is csak, a Szalay által megállapított alaprajz szerint, Verancsicsnak 1559–1573-ki levelezése, mennyiben az második portai követségére nem vonatkozik (mert ez már az V. kötetben foglaltatik), s néhány pótdarab lévén; megjegyzéseim is egyedül ezen térre fognak szorítkozni.

A jelen IX. kötet névszerint az 1559 --1562-ki leveleket tartalmazza, tehát négy évet, s összesen száz és húsz számot. Verancsics ez időben a legfontosabb országos ügyekben előkelő részt vett mint I. Ferdinándnak egyik legbizalmasabb tanácsosa, s mint Eger várának, mely a magyarországi végváraknak rendszerében kiválólag jelentékeny volt, parancsnoka. Felette érdekesek azon felvilágosítások, melyeket itt Európának akkori politikai conjunctúráiról, a német birodalom számos viszonyairól, Erdélynek állapotairól, a reformátióval összefüggő és bazánkra nézve sok irányban igen jelentékeny vallásos mozgalmakról, a török világnak napról napra mindinkább terjedő hatalmáról és befolyásáról, és számos más kérdésekről nyerünk. Találkozunk Verancsics irodalmi összeköttetéseivel, s püspöki és főispáni működésével is; s kitárva látjuk közvetlenül szemünk

[ocr errors]
[ocr errors]

előtt nem csak az események föfordulatainak tényezöit és legnevezetesebb momentumait, hanem az azokban szereplő személyeknek tetteit, nézeteit és jellemét is. Mindannyi körülmény, melyek ezen levelezésnek nagy történelmi becsét bizonyítják.

Hogy ezen becses anyagot itt egybeállítanom sikerült, az azon több oldalú pártolásnak eredménye, melyben részesülni szerencsés voltam. Mert midön Szalay munkájának folytatását magamra vállaltam, semmi irásbeli feljegyzés vagy előkészítés nem adatott kezemhez, s kénytelen voltam előbb körültekinteni, honnan hordjam össze az épület egyes köveit, melyek képessé tegyenek, hogy a jeles férfi müködését méltó módon folytassam. Sokat találtam a nemzeti muzeum nak kézirati kincsei közt, melyeket már Szalay megismertetett, és melyeknek használásában tek. Mátray Gábor könyvtári örnek szivessége által nem csekély segítséget tapasztaltam. De hálával tartozom a bécsi cs. k titkos birodalmi levéltár igazgatóság á nak is, mely - miután a magyar tud. akadémia elnöksége közbenjárásának útján az ez iránt szükséges engedélyt kinyertem -- ezen történelmi kincsházban tanulmányaimat nagy liberalitással támogatta és elősegítette; hálával tartozom azonkivül főméltóságú Simor János herczeg-primás, nagyméltóságú Bartakovics Béla egri érsek, és méltóságos Zalka János győri püspök uraknak is, kik Verancsics Antalnak a föpásztori felügyelésök alatt álló intézetekben lévő kézirati maradványait hazafiúi készséggel és bizodalommal velem közölni kegyeskedtek.

Ezen pártolásnak eredménye tehát az, hogy a jelen kötetnek I. VI. VII. LXV. LXVI. LXVIII.

« ÖncekiDevam »