Incorruptam fidem professis neque amore quisquam et sine odio dicendus est. Tac. Hist. I. 1.

Opus aggredior opimum casibus, atrox proeliis, discors seditionibus, ipsa etiam pace saevum. . . Id. 1. 2.

Non tamen adeo virtutumn sterile seculum, ut non et bona exempla prodiderit; . supremae clarorum virorum necessitates, ipsa necessitas fortiter tolerata; et laudatis antiquorum mortibus pares exitus.

...

... cladibus approbatum est non esse curae deis securitatem nostram, esse ultionem. Id. I. 3.

Nyomt Emich Gusztáv magy, akad. nyomdásznál. Pesten, 1866

FORGÁCH FERENCZ ÉLETE ÉS MUNKÁI.

BEVEZETÉSÜL.

I. Egy státusember történetirata nyújtatik e kötetben a tudós közönségnek, ki az igazat nem csak felismerni, hanem érezni is tudta, nem csak tisztelte mindenek felett, hanem kimondani is bátor volt. Innen azon nyíltsága, mely minden személyes kímélet mellőzése miatt fanyarnak s a szeretetlenség szinében jelent meg; innen azon elkeseredése a hazai dolgok folyása felett, mely őt a magyar király tartományaiból az erdélyi fejedelmébe átköltözésre bírta. Csak a szerencsésnek szokott igaza lenni a világ előtt: ő nem volt az, s így az egykorú tanúk követ emeltek ellene, az utókor pedig, ezekre támaszkodva, elpártolt alattvalónak s részrehajló történetirónak bélyegezte; s hogy bajai tetőzve legyenek, a sors Horányiban oly kiadóval látogatta meg, ki munkáját idegen részekkel átszőve és hibákkal eléktelenítve adta át a világnak.

II. Valóban hálára méltó dolgot tett e nevezetes író körűl Majer Fidél, hg Esterházy Miklós úr egykori nevelője, ki annak szövegét a herczegi könyvtárban őrzött XVI. századbeli kéziratpéldány alap

ján visszaállította, s azt az akademia Történelmi Bizottságának rendelkezése alá adta. De mintha e mú valamely bal csillagzat alatt fogantatott volna: alig indúlt vala meg nyomatása, Majert elragadta a halál. Most ennek barátja Szalay László lépett a kiadás élére, s ím őt is elvesztettük, még mielőtt a rágalmazott és elferdített írót újra bevezethette volna irodalmunkba. Rám szálltak tehát, mint a Történelmi Bizottság ügyei vivőjére, a befejezés s a közzététel vég gondjai. Későn teljesítem a mi teendő volt, de azon hűséggel, melyet a jeles és szerencsétlen szerző érdemelt.

III. A miket Forgách, Commentáriusaiban, feljegyzett, azoknak maga kor- és sokban szemtanúja, nem kevésben részese, volt; s így az író személyisége sokkal bensőbb összefüggésben van a művel, hogysem életrajza mellőzhető volt volna. Adom azt biographusai '), némely acták, elszórt adatok, és saját munkája helyeiből szőve: talán ez által is más világításban tűnvén majd fel e történeti munka, melyet divat lőn mint pártosat káromlani, bár nem lehetvén nélküle XVI. századbeli dolgainkat megírni

"

1) Vita Auctoris" az Esterházy-codexben Istvánfitól (kiadva Kovachichnál, Scriptt. Min. I. 155. sk. II.). Czvittingernél Specimen Hung. Lit. 147. l. (ki öt kisöcscsével, a bíbornok-érsekkel, egygyé teszi). Bod M. Athénás 86. I. Pray az Annálisok V. köt. Előszav. s a Hierarchia II. k. Horányi a Memor. I. 693. 1. — Gánóczy: Episcopi Varad. II. 103. sk. ll. Háner: Scriptt. Rer. Hung. I. 169. sk. ll. Ismét, és most már teljesben, Horányi Forgáchnak általa eszközölt kiadásáb. 1788. Budai F. Lexikona II. k. 42. sk. ll. -Sok újat hozva Mocsáry Antal Nógrád várm. Leir. IV. k. 137. sk. ll. Mednyánszky: Taschenb. f. vaterl. Gesch. 1822. s ez után Kovacsóczy: Árpádia 1835. — Fábri Pál az Esmer. Tára V. k. 40. 1. Lányi: Magyarföld Egyháztört. I. 268 stb.

minden történészek által nyomról nyomra használtatik.

IV. Ghymesi Forgách Ferencz, Forgách Zsigmond kincstartó2) és Zólyomi Katalin harmadik fiok 3), a XVI. század egyik legjelesb bajnoka Simon testvére, Budán született 1). Bátyja a hadi pályára akarta őt bírni, a lánglelkű ifju azonban inkább a tudományok iránt érezve vonzódást, magát papságra szánta 5).

2) Horányi a Mem. I. köt. a Mohácsnál elesett Forgách Miklós fiává teszi, de a kiadás előtti életrajzban, Bél nyomán (Notit. IV. 372), már megigazítja.

3) Magának Forgách Ferencznek előadása szerint az e kötet végén, 552. l., közlött nemzékrendben, ahol a négy fitestvér ily rendben áll: Simon, Paulus, Franciscus, Emericus. Bélnél, s utána Nagy Ivánnál az ill. h., így következnek: Pál, Ferencz, Simon, Imre. Kétségtelenül az első sor hiteles, mit Istvánfi előadása is bizonyítani látszik, hol Ferencznek püspökké kineveztetéséről szól (l. a köv. jegyzetet). I. Ferdinánd kir. oklevelében is (Függelék I. sz.) Simon áll első helyt.

4) Horányi szerint (a nagy életrajzban, melyet értünk minden következő idézetinkben) még pedig 1510-ben, a mi azonban nem lehet. Mert ha Simon volt a legidősb testvér, kit csak Pál és Margit után követett Ferencz, úgy Simonnak legalább 1507. kellett volna születnie, és így 1596-ban, midőn a keresztesi mezőn mint osztályvezér harczolt, majd kilenczven évesnek lennie! Másfelül, mint a fejezetben előadatik, a páduai egyetemről visszatérvén lett Ferencz püspök 1556, s ekkor ifjusága miatt Simonra bízatott Várad megvédése: már pedig ha 46 éves, sem ekkor nem fogott Páduából haza térni, sem a 46 éves férfiu, ifjusága miatt, gyámra és védre nem fogott szorúlni.

5) Így Horányi a nagyobbik Életrajzban, és, bár kútfőt nem idéz, a dolog valószinű. Kevesbbé a mik következnek, hogy t. i. visszatérvén Olaszországból, Szalaházi Tamás veszprémi és választott egri püspök által szenteltetett volna fel; majd az ennél nyert jó véleményt ennek utódja Frangepán

Istvánfi szerint Oláh Miklós küldte őt a páduai egyetemre, hol a bölcsészet és szabad mesterségekből tudori rangot nyert*). Épen midőn Olaszországból haza tére, halt meg, 1556. aug. 12., a váradi püspök Zaberdin Mátyás, ki, a mily határozott híve Ferdinándnak, oly harczias férfiu, a király tekintélyét a tiszántuli részeken hatalmasan fenn tudta volt tartani. De Erdélyben a király ügye el vala veszve, Biharban pedig a kedélyek, Zaberdin kegyetlenségei által is végkép elkeserítve úgy, hogy a tiszai tartomány is Izabellához eskütt, sa novemberi kolosvári országgyülésen Erdély s a Részek egy közös birodalommá alakúltak. Kassa, Gyula és Várad még a királyiak kezén voltak. Zaberdin halála után tehát a váradi szék hamar be volt töltendő, mielőtt e megye is elveszne. Oláh Miklós Ferdinándnak Forgáchot ajánlotta, kit, úgy látszik, még mint egri püspök (1548-53), s mielőtt az ifju pap még felszenteltetett, már egri kanonokká tett volt, s ki időközben őrkanonokká lett 7). A

Ferencznél is fenn tudván tartani, ez által neveztetett volna egri örkanonokká, kinek utódai, Oláh Miklós és Újlaki Ferencz, által is becsültetett és szerettetett. De, ha Forgách Szalaházi által annak veszprémi és egri püspöksége idején szenteltetett fel, úgy ennek 1527-34 közt kelle történnie, mert 1534 már Kecseti Márton volt veszprémi püspök; s ha ekkor Forgách hoszonnégy éves volt, csakugyan 1510-ben ben született, minek hihetetlenségét azonban a 4) jegyzésben megmutattam.

"

6) Ex patavino gymnasio, ubi philosophiae studiis operam dederat, et de ea, literisque quas vocant humanioribus, lauream acceperat, reversus.. Olaho, qui eum in Italiam mi

serat...

7) Pray (Hierarch. II. 188.) kétségtelenül okmányos alapon, írja: „Ex Custode Capituli Agriensis, confestin a morte