felirásokat küldének a felséghez, mindamellett 1791. évi januar 19-kén a 26-ik t. czikk elérkezett, mely hoszasb vita után az egy részről tett ovakodás emlittetése mellett a többség által elfogadtatott 1).

74. §. A hitujitók a XIX. században.

Ámbár a hitujitásnak e szászadbeli története csak folytatása az előbbi eseményeknek, mindamellett e század eleje zavaros és többnyire szerencsétlen hadakkal elfoglalva lévén, Marsnak inkább s fegyvereseinek, mint egyházi ügyeknek figyelmét szentelni kénytetett, s igy az egyházi s vallási tárgyok keletét, növekedését, s bőségét többnyire csak a franczia mozgalmok lecsillapittatása óta, azaz a boldog béke megállapodásától szemléljük. Mert azóta koronás királyunk rendes hongyüléseket hirdetvén ki, s szeretett magyarainak időt, tért, s szabadságot tanácskozásokra engedvén, hazánk atyjái minden harmadik évben Posonyba egybegyültek, s nagy buzgóság, tudomány, s nemzetiséges lelkesedéssel a tanácskozás polczára fellépve, hazánknak mind politikai, mind egyházi állapotjáról, javitásáról, s minden oldalróli tökéletesbitéséről értekeztek. Igaz ugyan, hogy e tanácskozás terén sok elhangzott olyas is, mi czélra nem vezetett, mi sértegető, s mi a nemzet inkább setét, mint fényoldalát bebizonyitotta. Azt azonban a szabad tanácskozás állapotja hozza magával, s valamint némi tekintetben minden rosznak jó következése is vagyon, ugy azt sem lehet tagadni, miszerint az ellenfél legalább azon hasznot hajtotta, hogy az igazság jobban kiderült, s a viszonyos verseny által a felek bátorságot nyertek. S valóban már Kisfaludy honunk koszoruzott költésze mondá: „,Hol nincs

1) Az 1791. évi hongyülési napló.

versenyezés, nincs küzdhelye bátor erönek" 1). Egyedül azt sajnálhatni, hogy hazánk atyjái közül sokan oly tárgyokról is tanácskoztak, sőt fölöttök pálczát is törtek, melyek a hongyülési törvényhozás köréhez nem tartoztak. Ilyenek a vallási tárgyok, melyek közül eddig mindig többet tárgyalás alá vettek, s minthogy azoknak méltányos és igazságos kezelése, és megitélésére politikai s diplomatikai ismeretek nem elegendők, nem csoda ha az egyházi tárgyokat világi elvekből döntvén el, az egyházi rendet azon kelemetlen helyezetbe hozták sokszor, hogy velök meg nem egyezhetvén, ellenmondani, s óvakodni kénytelen vala. Hogyan s mikor történt ez a mult korban, azt a 68-ik §-ból is kivehetjük. Jelen korban pedig megtörtént ugyanaz, midőn az 183940-ik évi hongyülésben Kopácsy Jósef esztergomi érsek s honunk áldora, és hazánk többi föpapjai az 1791-ik évi 26-ik t. czikk azon engedelme ellen tiltakoztak, melynél fogva a vegyes házasságban született figyermekek idegen vallásban neveltethetnek. Annak következménye valának azon körlevelek is, melyeket ugyanazon emlitett érsek s honunk többi püspökei a vegyes házasságok kiszolgáltatása módjáról 1843-ik évben megyéjökbe köröztettek 2). Ilyen a vallási gyakorlat szabadsága, melyet, ámbár kisem tagadhatja meg felebarátjától addig, mig az idegen vallás a közjót nem veszélyezteti, mindamellett annak méltányosnak is lennie kell, annyiban legalább, hogy az ősi vallás követőit se gátolja meg tisztök eljárásában. Ilyenek az átmeneti esetek, midőn valaki a katholika vallástól elszakadni készül. Ilyes esetekben a katholikus lelkész

1) Kisfaludy versei Emil czim alatt.

2) Josephi Kopácsy Primatis regn. Hungar. et A. Eppi Strigon. Encyclicae et instructio pastor. de matrimoniis mixt. ad Člerum dioeces, die 2. Julii 1846, dimissae.

tisztje azt hozza magával, hogy mindent, vagy legalább annyi erkölcsi erélyességet használhasson, mennyit lelkismerete sugal arra, miszerint hiveit az igaz vallásban fentarthassa. Ezek azon tárgyok, melyek körül vallási tekintetre nézve századunk hongyülései eleget tanácskoztak, eleget fáradoztak, de eredménye a tanácskozásnak eddig ugy ütött ki, hogy az ellenzéki ellem tulnyomósága miatt az egyházi s ősi vallás követeleit elegendőkép nem méltathatták (70. 71. §.). Azonban az 184. évi hongyülés alkalmával alkotmányunk egészen átalakulván, a törvény előtti egyenlőség, mind törvényesen bevett vallásnak viszonyossága s szabadsága kimondatván, remélhető, hogy az ujdan kinevezett birodalmi ministerium a katholika vallás védelmét, s igazságos igényeit méltó figyelembe veendi. Ezt annál inkább remélhetjük minthogy jelenleg az egész birodalom püspöki kara Bécsben egybegyülve azon tanácskodik, mikép lehessen a legujabban szerződött egyezményt (Concordatum) 44. §. valódi életbe léptetni, s az igét testté alkottatni.

75. §. As ágostai hitvallás állapota.

A protestánsok országunkban szintén ugy mint másutt két főbb, tudnillik az ágostai s helvet felekezetre szakadván, keletkezetök óta belső szerkezetökben folyvást dolgoztak, de nem lévén istentekintélyü eredetök s alkotásuk, annak elrendezésében mindig ingadoztak s változtak. III. Károly király 1734-ik évben egy világi s egyházi felügyelő mellett négy superintendentiára osztotta. E kerületek ma a következők: 1) a dunamelléki, 2) a dunántúli, 3) a bányakerületi, 4) a tiszáninneni s túli kerület. Minden kerület egy superintendens és több felügyelők alatt lévén, egyházvidékekre osztatik. Minden egyházvidéket, mely több lelkészségből áll, egy senior igazgatja, ki alatt az illő lelkészek, s tanodai oktatók állanak. Az ágostai vallástételüek

a dunántúli kerületben az 1650-ik évben Csepregén s másutt közrebocsátott Agenda szerint egyházi szertartásaikat végzik. A szlávok Krman superintendens Agendáját követvén, a németek részint a szászok, részint a rajnamellékiekhez csatlakoznak. Az egész ágostai egyházat 1848-ikévig egy föfelügyelő kormányozta, de annak hivatala azóta máig betöltve nincsen.

Erdélyben az ágostai hitvallásuak 1772-ik évig a főünnepeken kivül az apostolok s a boldogságos Szűz ünnepeit is megülték. Azonban az emlitett év után ők is az ünnepek számát leszállitották.

76. §. A helvet hitvallás állapota.

8

A helvetvallásuak száma nem kevessé csökkent meg az előválasztás tana miatt, melynél fogva szerzője Calvin János azt tanitotta, hogy az Isten némely embereket öröktől fogva boldog létre előválasztott, másokat pedig örökre elkárhoztatott. E tan valamint Hollandiában Herman s Gomar leydeni tudósok közt 1) nagy vitákat, sőt felei közt börtönöztetések-, hadak- s halált okozott, ugy honunkban is nagy ellenzőkre talált. Azonban nem tagadhatni, hogy e tan, miután azt Kálmáncsehy Márton, ki gyulafejérvári kanonokból munkácsi predikatorrá vált, honunkban ajánlotta, s foganatositotta volna, annyi mozgalmok s annyi viszonyos ellenségeskedések tárgyává nem lön, mint másutt. Mert földeink közül igen sokan e borzasztó tantól elállva az ágostai hitvallásuakkal együtt az Isten kegyelmének mindnyájok iránti egyenlőségét vitatták. Ezek közül Huszti Endre kolosvári jogtani oktató magát különösen tüntette ki. Igaz ugyan, hogy elvei miatt tanszékét Erdélyben elveszté, azonban a katholikusokhoz áttért, s a fejérvári káptalannál hivatalt nyervén, abban hivataloskodott, s több munkákkal diszeskedett. E hitvallás

') Egyháztörténeteink 4. köt, 90. §. 254, lap,

nak egyházi elosztása szintén négy kerületre terjedt: 1) a dunamelléki, 2) a dunántuli, 3) a tiszántuli, 4) a tiszáninneni kerületre. Minden kerületben egy superintendens és segédgondnok vagyon; maga a kerület egyházmegyékre, ezek pedig lelkészségekre elosztva lévén, amazt föesperes, emezeket pedig predikatorok igazgatják.

A kapcsolt részekben azon kevés protestansok, kik ottan léteznek, többnyire gyárosok, vagy kereskedők lévén, az 1848-ik évig csak zsellérkint tartózkodhattak '). Ma azonban az egyenlőség joga minden felekezetre kiterjesztve lévén, azok is az alkotmány minden kedvezései s terheiben egyenlően részesülnek.

77. §. A protestantismus eszėsdiségre (rationalismus) változott. Minthogy a protestans felekezetek mind régi, mind ujabb időkben egyesülésöket külföldön siker nélkül kisértenék, elvégre annyiban megegyeztek, hogy vagy egészen, vagy legalább egyrészről eszesdieknek (rationalistae) átváltoztak. Mit nemcsak a külföld, hanem hazánkról is némileg mondhatni. Mert protestans atyánkfiai legujabban az összeolvadás eszméjét hirdetve, az egyesüléshez hajolni látszottak ugyan, de ez ügy a számosan tornyosuló nehézségek miatt azon alakot vette magára, melyet a külföld követ, tudnillik abban egyeznek meg, hogy szintén a rationalismust követik. Ennek annál inkább következnie kellett, minthogy nálunk is a protestánsok tudósai s lelkészei mindenben a külföldöt dicsérni, s követni szeretik. Oka e nagy változásnak Fenelon s több nagynevü tanárok szerint a hitujitás eszme s elvében rejlik. Mert ugyanazon szabadsággal, 'melylyel az első hitujitők éltek, utódaik is élhetvén, s valőban élvén, más valami könnyebben alig történhetik, mint hogy eszesdieknek átváltozzanak. Alkalmat s indokokat

1) Schwartner Statistik 125. lap. Benkő Transilv. 4. köt. 17.lap. Katona Hist. Crit. Hungar. 39. köt. 225, lap.