kettős kereszttel s apostoli méltóság czimével is megtisztelé, öt feljogositván, hogy helyette a magyar egyházról rendelkezhessék, mondván: Én apostoli vagyok, de ő méltán Krisztus Apostolának mondathatik, ki által Krisztus annyi népet magának megtéritett" 1). Hogy a pápa Istvánt ilyes apostoli követ czimével s jogaival felruházá, maga István több iratokban emlité 2). Asztrik Romábóli visszatérte után 1000. évben István Esztergomban Domokos helybeli érsektől, Gizela királyné pedig István veszprémi püspöktől *) megkoronáztatott 3). Koronáztatása után országát rendbe hozván, a lelkészek s egyházak számát öregbitvén, királyi nagylelkűségénél fogva jövedelmekkel, s más egyházi szerekkel tulajdonából megajándékozván 1), mindenben népe üdvét előmozditá. A rabszolgák iránt pedig, hogy a kereszténység ez által is előmozdittathassék, azt határozta, hogy a keresztények szabadsággal megjutalmaztatván, a pogányok azután is szolgaságukban maradjanak.

*) Gizela királyné megkoronáztatását utánozva, szokásba vétetett a magyar királynékat is megkoronáztatni. E koronáztatásról értekezvén Révay 5) azt mondja,,királynéink külön koronával koronáztatnak, valamint azt törvényeink bizonyitják. A király teljes hatalma 1848-ik év előtt egyedül koronáztatásával kezdődött, midőn tudnillik feje a szent koronával megkoszoruztatott. E szent korona az esztergomi érsek, s országunk áldora által szokás szerint nem a királyné fejére, hanem csak vállára tétetvén, maga a királyné tulajdon koronájával megkoronáztatni szokott a veszprémi püspök által, valamint Gizela királyné is már külön koronával tiszteltetett meg. Lásd Pray dissert. de S. Ladisl. pag. 109. edit. Poson. 1774.

19. §. A pápától küldött ékszerek.

Hogy II. Sylvester pápa István fejedelemnek koronát s kettős keresztet küldött légyen, kétséget nem szenved. A 1) Carthuit. vita S. Steph. apud Schwandtner pag. 418. Tom. 1. 2) Péterfy Concil. Hungar. part. 1. pag. 5. Katona Histor. Crit. Tom. 1. pag. 441.

3) Katona Histor. Crit. Tom. 7. pag. 651. Péterfy concil. Hung. part. 1. pag. 1.

4) Carthuit. Schwandtnernál 1. köt. 418. lap.

5) Apud Schwandtner Scriptor. rer. Hungar. Tom. 2. pag. 476.

koronáról Ditmár nyilván teszen emlitést e szavakkal: „A császár (III. Otto) kegyelmes felszólitása következtében Henrik bajor vezérnek veje Vajk koronát s áldást nyert 1)." Mit II. András és Kún László királyok szinte emlitenek. Régiebb időkben vita volt ugyan a tudósok közt, valjon a korona, melylyel ma királyaink megkoronáztatnak, ugyan az-e, melyet II. Sylvester pápa Istvánnak küldött. Azonban a vitát fontolóra véve, s mindazt, mit a két rész előhozott, megvizsgálva, ilyes eredményre jutottak a tudósok, hogy a mai szent korona kettőböl, tudnillik zárt s nyilt koronából keletkezett, melyekben mind az anyag s munka, mind az arany szine különbözik. A zárt koronán közönséges munkát, s latin felirásokat látunk, s azt a nyilt koronával alólról oly formán összekapcsolva leljük, hogy amabban az Apostolok képeit s neveit szemlélhetjük. A nyilt korona görög, munkára, s ügyességre mutat, s azon Üdvezitönk Szent Mihály, s Gabriel föangyalok, valamint más vértanuk képei látszatván, e görög felirások olvastatnak: Mexasλ ev x5low niτος Βασιλευς Ρωμαιων ο Δεκας; ἐς Κωνςαντίνος Βασιλευς Ρωμαιον Ó πορφυρογενητος; továbbá Γεωβιτς (Gejza) Δεσποτη πισος Κραλες Topxias. Ezekből azt következtethetjük, hogy a nyilt korona István király kora után készült, s Dukas Mihály görög császártól, ki Konstantin (Porphyrogenitus) fiát 1074. évben kormány társának vállalá fel, I. Gejza magyar királynak, mint kedves barátjának ajándékul adatott. A zárt korona pedig, melyet vagy I. Gejza vagy Szent László a görög koronával összekapcsolván, emennek aljára forrasztatott, ugyan az, melyet II. Sylvester pápa István királynak küldött, valamint azt a latin nyelven feljegyzett, s maiglan olvasható szent Apostolok, ugymint Péter, János, Bertalan, Tamás, Jakab, s a többiek nevei, s az állandó hagyomány bizonyitja. Országunk szent koronája ma 9 markot nyom

1) Ditmar Chronic. libr. IV. et Pray annal. reg. Hungar. part. 1. pag. 6.

ván, 53 zaphyr, 50 rubin, egy smaragd s 338 gyöngygyel diszeskedik 1). Mi a kettős keresztet illeti, erről Chartuitius szinte emlitést tesz e szavakkal: „Mit hallván a pápa s nagyon örvendezvén, mindent, miért megkéretett, kegyesen megengedett. Sőt a király előtt hordandó keresztet is annak apostoli követsége jeléül küldött" 2). Ennél fogva méltán irta Verbőczy Sz. István királyról „Az egyházi méltóságokat s javadalmakat a pápa engedelmével maga (István) osztogatja érdemes egyéneknek miért is kettős keresztet szent s apostoli követsége jeléül nyervén Király s Apostolnak mondatik, s azóta a magyar nemzet szinte kettős keresztet czimerében viselni szokott 3). Ámbár pedig e kettös kereszt az időnek mindent emésztő foga, vagy az emberek hanyagsága által elenyészett, királyaink előtt mindamellett, midőn ünnepélyesen fellépnek kettős keresztet máig vinni szoktak. Nem pedig csupa érdeknélküli jeléül mond Katona 1), hanem azon másodrendü kiváltság emlékeül, melylyel Sylvester pápa Sz. Istvánt feldiszité. Mert Magyarhon királyai igy szól XIII. Kelemen pápa Maria Terezia fejedelmünkhez 5), apostoli királyok czimével élnek. Mely szokás vagy kiváltság eredetét a pápa ámbár tulajdon vallomása szerint nem tudja, mindamellett azt mind Maria Terezre, mind az után következendő magyar királyokra nézve megerősítette.

Nem kis nehézség támad a Sylvester küldötte levél felett. Hogy Sylvester pápa István fejedelemnek levél által válaszolt légyen, mind Chartuitius emliti, mind maga az ügy természete követelé. E levélnek nyoma azonban eddig semmiféle iratok közül ki nem kutathatván, mást nem mondhatunk felőle, mint hogy eddig is valahol rejlik, vagy pedig égészen elenyészett. Mert hogy azon levél, me

1) Pray annal. reg. Hung. part. 1. pag. 10.

Chartuit. vita Š. Steph. apud Schwandtner pag. 818.

3) Tripart. part. 1. tit. 11. §. 2. 3.

4) Katona Hist. Crit. Tom. 1. pag. 29.

Az 1758. évről szóló levelét olvashatni Palma Károlynál Heraldica Hungar. czim munk. 21. lap.

lyet Inchoffer jezuita Levakovics horvát szerzetes után hirdetett '), s melyet Pray 2), Katona 3), Palma 4), Stilting 3) elfogadván, szinte közre bocsátottak, eredetinek el nem ismerhető, mind Schwarz Godfrid protestans iró "), mind Kerchelich zágrábi kanonok ) alaposan tanusiták. A levél költeménye már abból is kivehető, minthogy abban mondatik, hogy Szent István az országot Szent Péternek ajánlván, azt Sylvester pápa hatalma alá vetette, ki azt Szent Istvánnak s utódainak kormányára azon feltétel mellett bizta, hogy mindnyájan megkoronáztatásuk előtt megerősittetésöket a pápától követeljék, holott tudva vagyon, hogy a magyarok minden alkalommal azon romai egyház követeinek ellenszegültek, kik valamely polgári hatalmat az országban követeltek, tettleg tanusitván, hogy a pápa olyas jogát el nem ismerik. De István azt nem is tehette, mert noha Arpád nemzetségének öröksége vala az ország, azt mindamellett nem oly értelemben vehetni, mintha ő azt eladni, elzálogositani, vagy elajándékozni képes leendett, egész hatalma abban állapodván meg, hogy ő azt az alkotmány szelleméhez képest kormányozza. Ennél fogva nyilvános, hogy István Sylvester pápának az országot nem polgári, hanem csak szellemi, s lelki kormánya alá ajánlotta. Ki költötte legyen az érintett levelet, nem tudhatni, annyi bizonyos, hogy az Veranczius esztergomi érsek hátramaradt irásai között 1550. évben találtatott, ki azt Dalmatia Tragurium nevü városa levéltárából, hol létezett, lemásoltatta 8).

20. §. István király a magyar egyházat rendezi.

István király meg lévén gyöződve arról, hogy országa s népe boldogságát egyedül ugy szilárdithatja, ha azt a keresztény vallással tökéletesen s átalánosan megbarátkoztatja, nem csak tanittatá azt hitterjesztők által, nem csak kegyesen leereszkedve személyesen népét jó s hiv keresztény tisztjeivel megismerteté, hanem egy érsekséget s tizen egy püspökséget, s annyi káptalanokat alapitott, azok határait

1) Inchoffer Annal. Eccles. Hungar. Tom. 1. pag. 9. 2) Pray Annal. reg. Hungar. Tom. 1. pag. 7.

3) Katona Hist. Crit. Tom. 1. pag. 9.

4) Palma Heraldica Hung. Tom. 1. volum. 3. pag. 268. 5) Stilting vita S. Steph. pap. 150.

*) Schwarz Initia Relig. christ. inter Hung. §. 53. és Entlarvte Bulle Sylvester II.

7) De origine et usu potest. legislat. circa sacra regum Apost. Hung. Vindobonae 1764. cap. 14. pag. 155–161.

*) Fessler Geschichten der Ungern 1. B. Seite 378. Leipzig 1815.

kiszabván tulajdon vagyonából birtokkal, jövedelmek, s dézmával oly feltételek mellett megajándékozta, hogy azokat bár mely ürügy alatt elvenni, vagy más czélokra forditani tiltá1). Az alapitott érsekség s püspökségek nevei a következők: az esztergomi érsekség, melynek érseke jelenleg az egész magyar egyház áldora, s kormányzója. A püspökségek nevei pedig 1) a bácsi, 2) a csanádi, 3) az egri, 4) az erdélyi, 5) a györi, 6) a kalocsai, 7) a nyitrai, 8) a pécsi, 9) a váczi, 10) a váradi, 11) a veszprémi. Mindegyikről külön, a mennyiben tudnilik a körülmények engedik, szólandunk.

21. §. Az esztergomi érsekség s káptalan.

Az esztergomi érsekség egyike, s első vala azon megyék közül, melyeket István király Sylvester pápától felhatalmazva alapitott. Ez érsekség továbbá mind terjedelme mind jogainál fogva a többi megyéket, megelőzi, melynek érseke tudnillik az egész magyar egyház áldora s főnöke lévén, előjogait királyaink s a romai pápák nagylelküségétöl nyerte. Annak első érseke Domokos vala, István királytól kineveztetve, s Sylvester pápától megerősittetve. Domokos érsek, ki működésének elejét mind saját, mind a többi püspökségek elrendezésével tevé, s ugyan azon évben tudnillik 1000-ikben, melyben István királynak megkoronáztatott, Asztrik kalocsai s István veszprémi püspökök által, kik valószinüleg Romában szenteltettek fel 2), szinte felkenetett. Ennek példája után a többi püspök is felszenteltetett. Domokos érsek királyi meghagyásnál fogva az esztergomi káptalant is alapitotta 3). De kevés levén akkor még a tudományos emberek száma, a kanonokok öszvege is

1) Chartuit. apud Schwandtner Tom. 1. pag. 418.

2) Turóczi Hungaria suis cum regib. pag. 110. Schmitth. archi episcopi Strigon. part. 1. pag. 9.

3) Batthyányi Leg. EE. Tom. 3. pag. 303.