évig folytatjuk. A második korszak III. András utódjától azaz Cseh Venczel királytól II. Lajos királyig, azaz 1301. évtől 1526-ig terjed. A harmadik korszak II. Lajos utódjától, azaz I. Ferdinánd királytól kezdve korunkig, azaz 1526. évtől 1856-ig folytattatik. Minden korszakot két részre, s több fejezetekre osztottuk ugy, hogy az első részben szent vallásunk, s egyházunk külső állapotáról értekezve, az I-ső fejezetben ugyanazoknak alapittatásáról, a II-dikban azoknak szerencsés haladásáról, a III-dikban pedig azok akadályairól szólunk. A második részben szent vallásunk s egyházunk belső állapotáról értekezve, az I-ső fejezetben az Egyház kormányáról, azaz hierarchiáról, a II-ikban honunk egyházai, tanárai, s iróiról, a III-dikban szent vallásunk tanitásáról, a IV-dikben a tévtanokról, az V-dikben honunk keresztény szertartásairól, valamint magyar egyházunk fegyelméről, a VI-dikban honunkban tartott zsinatokról szólunk.

4. S. Annak haszna.

A magyarhoni Egyháztörténet hasznos mivoltát ezekből következtethetni: 1. hogy általa értesittetünk, mikép az ófrigyi szövetség a proféták jóslatai bételjesitése által a szeretet vallására Krisztus urunktól átalakitva, e keresztény vallás és egyház honunkban mai állapotára jutott; 2. az Istennek az egyesség fentartására szükséges bölcsességéről, s gondviseléséről hazánkra nézve is oktatást nyerünk; 3. az Egyháztörténet azon védveket, melyekkel a keresztény vallás igazságát biztositjuk, azaz Üdvezitőnk csudáit, jóslatait, s a keresztény magyar vértanuk állandóságát elősorozza; 4. a keresztény vallás eredményeit, ugy mint az ész, szü és test miveltetését, a társas életet, s az általa keletkező szeretetet kölönösen honunkban lerajzolja. Ezekhez képest mit Cicero a történetekről átalában szólott, azt honunk Egyháztörténetére is helyesen alkalmazva,

mondhatjuk, hogy az Egyháztörténet,,az idők tanuja, az igazság szövétneke, az emlékezet tápja, az élet utasitója, s a régiség hirnöke." 1) Miért is azt nem csak a hittanitó, hanem a világi történetiró, jogász, s a bölcselkedő sem nélkülözhetik a nélkül, hogy tiszteik bételjesithetésében fogyatkozást ne szenvedjenek, s ha ezen okok valakit avval meg nem ismertetik, mond Camil Liviusnál, azt bár mi sem birandja arra, hogy azt tulajdonává tegye.

II. Fejezet.

A kútfőkről.

5. §. Kútfőinek minősége.

Valamint minden Egyháztörténetet, ugy honunkét is hiteles kutfökből meritenünk kell, ha hitelre számot tartunk. A kutfök eredetökre nézve vagy istentekintetüek, például az ó és ujszövetségi szent könyvek, vagy embertekintetüek, milyenek rendesen azok, melyek emberektől szármoznak. Mindkettő nyilvános, vagy magán, irott vagy nem irottak lehetnek. Nyilvános embertekintetü irott kutfökhez tartoznak 1) a magyar zsinatok, vagy más hivatalos tanácskozások iratai 2). 2) a romai pápák határozatai 3), s püspökeink parancsai. 3) a magyar egyház szertartásos könyvei, nyilvános hitvallások letételei, vagy egész község levelei. 4) az oklevelek, a magyar fejedelmek egyház vagy vallás iránti határzatai 4). 5) honunkban hozott itéletek tárgyai, s jegyzőkönyvei. Nyilvános nem irott kutfökhez tartoznak oly emlékek, melyek nyilván állittatnak fel, azon

1) Cicero lib. de Orat. Cap. 2. Nro 15.

2) Péterfy Carol. S. Eccles. Cathol. Concilia in Hungaria. 2. Rész 1742.

3) Laert. Cherubini jur. Cons. Roman. Bullar. magn. melyett Lantusca Angyal és mások korunkig folytatták.

4) Extractus legum de Statu eccles. in Hungar. latar. 1792.

ban irással el nem láttatnak. Ilyenek 1) az emlékkövek 1). 2) oszlopok, 3) oltárok, 4) festések, 5) épületek, 6) ünnepek. Ezek midőn felirásokkal elláttatnak, vegyes kutföknek mondatnak 2). Magán kutföknek neveztetnek oly emlékek, melyek magán személyektől keletkeztek. Ezek szinte irott vagy nem irottak, például végrendeletek, alapitványok, festések sat.

6. §. A kútfők vizsgálata s használata.

Annak, ki kutfőkkel czélszerüen élni kiván, azoknak történeti értékét vizsgálnia kell, s kieszközölnie szükséges: 1) czimszerüek-e (authentici) azon kutfők, melyeket használni kiván, s ha czimszerüek, épen maradtak-e, vagy megmásittattak. Mit belső s külső jegyekből bebizonyithatni, 2) képes vala-e a kutfő szerzője mind tehetsége, mind állására nézve tárgyait igazsággal előadni, s ha képes vala, megtevé-e azt ugy, hogy valaki hitelébe bizhassék, 3) ha pedig bizonyos kutfők czimszerüsége, épsége s hitelességéről alapos kétkedések támadhatnának, akkor legalább keletkezésök kora s más lehető körülményeik kipuhatolandók, s azokhoz képest használtatásuk meghatározandó 3).

7. §. A kútfők hitelessége.

A kutfők megitélésére a tudósok három fokozatot állitanak fel. Tudnillik a hitelesség első s legfőbb fokozata az, midőn az iró az előadott eseményeket tudni s hiven elősorozni erkölcsileg kénytetett. Ez osztályba tartoznak a

1) Mozes I. könyv XXVIII. 18. XXXI. 45. s köv. Josua IV. 5. s köv.

2) Gruteri Corpus inscript. és Ludov. Ant. Muratorii novus Thesaur. vet. inscript Com. IV. fol. Mediol.

3) Ernesti de fide histor. recte oestimanda. Annak opuscul. pilosoph. Critic. Lugduni 1764. pag. 33. Griesbach de fide histor. ex ipsa rer. natur. judic. Halae 1768. 8 ugyanannak Opuscul. Academ. melyet Gabler hirdetett Jena 1824. 1. köt. 167. s köv. lapok.

szent könyvek irói, a nyilvános oklevelek, s emlékek szerzői, valamint azok is, kik nyilván, vagy sokaság előtt történt dolgot előadnak akkor, s ottan, midőn s hol még sokan élnek azok közül, kik előtt történt az esemény. A második, azaz közép fokozat az, midőn az iró az előadott tárgyakat tudni kénytetett ugyan, de azokat hiven elbeszélni kénytetve nem vala, mindamellett annyi öszinteséggel birt, hogy igazat mondott. Ilyenek az irók, kik olyasmit közlenek, mi nyilván tudva, s elismerve lévén, annak hiv előadására egyedül ép érzékek kivántatnak. A harmadik vagyis a hitelesség utolsó fokozata ottan létez, hol az iró sem a tárgyat tudni, sem azt hiven előadni nem kénytetett ugyan, de mindkettőben hiven eljárottnak hisszük, okunk nem lévén, ellenkezőt állitáni. Ilyenek az irók, kik szorgalmas és szilárdok lévén, oly kedvező kor s helyzet körülményeiben voltak, hogy az igazságot könnyen közölhették. Lásd Ernesti de fide histor. aestimanda in Opuscul. philos. Crit. Lugduni 1764. JJ. Griesbach de fide histor. ex ipsa rer. natur. judicand. Halae 1768. Ejusdem Opus academ. apud Gabler Jenae 1824. I. köt. 167. s köv. lap.

III. Fejezet.

A magyar Egyház történetének segédeszközei.

8. S. Annak előkészitő tudományai.

Valamint az egyetemi, ugy a magyarhoni Egyháztörténetnek is előkészitő tudományokul szolgálnak: I. az idegen vallások története 1); mert a katholika vallás valamint más tartományokban, ugy szinte nálunk is bár melly akadályokat más vallásoktól szenvedjen, mégis minden vallások közül a legszelidebb, legtüröbb s legtökélyesb lévén,

1) Meiner allgem. Gesch. der Religion Hamburg 1806. 2. B. Benjam. Constant de la religion consider. dans sa source etc. Paris 1824. 2. Tom.

csak jótékonyul hathat szivünkre, ha emezek türelmetlen. sége, s tökéletlensége ellenében amannak isteni szellemét felkaroljuk. II. a bölcselet története 1) honunk Egyháztörténetének szinte felvilágositás s előkészitő tudományul szolgál. III. a világ köztörténete, melyet minden Egyháztörténet legközelebb viszonyban áll.

9. S. Segédtudományai.

Hogy az Egyháztörténetben szerencsés sikerrel eljár hassunk, többféle segéd tudományokra is szükségünk vagyon. Ilyenek I. az egyházi Philologia, mely minket a bibliai nyelveken kivül más idegen nyelvek tudományával, s azok sajátságaival megbarátkoztat 2). II. a Diplomatika, mely az oklevelek olvashatására oktat, s azok korát kikutatni tanit 3). III. az egyházi földleirás, melly a földnek az Egyház által elrendezett elosztásáról értekezik, kedves hazánkat különösen érdekelve 4). IV. a kortan, mely az időt, s annak elosztását tárgyazza, s valamint más országok, ugy kedves hazánkra is alkalmaztatja. Lásd Frank

1) Tenneman Gesch. der Philos. Leipz. 1798-1820. 11. B. Ritter Gesch. der Philos. 2. Auflag. Hamburg 1837. 3. B. Vindischman die Gesch. der Philos. im Fortgang der Gesch. Bonn 1827. . . 3. B.

2) Suiceri Thesaur. eccles. e patrib. Graec. Amstelod. 1728. 2. Tom. fol. Du Chesne Glossar. med. et infim. Graecitat. Lugdun. 1688. 2. Tom. fol. et Glossar. med. et infim. Latin. Halae 1772. 6. Tom.

3) Mabillon de re diplom. edit. 2. Paris 1709. Toustain et Tassain nouveau traité de diplom. de la congreg. de S. Maur. Montfaucon Palaeograph. Graec. Paris 1708. fol.

4) Gáal Geograph. Sacr. in Introd. in Histor. Eccles. item nostrae Institutiones Hist. Eccles. Tom. 1. pag. 145. Samson Atlas antiq. sac. et praefat. collect. ex tab. Geogr. 3. Tom. Paris 1740. Stäudlin Kirch. Gesch. und Stat. Tübing. 1804. Le Sage Histor. Geneal. Geogr. Atlas Carlsruhe. Scalliger opus de emendat. tempor. Jenae 1629. fol. Petavii de doctr. temporis Antverp. 1703. L' Art de virifier les dates par un Benedict. Ideler Handbuch der Mathem. und Chronologie 1825.