VIII. 1855. november 5-én kelt császári nyiltparancs, kiható a birodalom egész területére, mely által a IX. Pius Pápa Ő Szentsége és I. Ferencz József Ausztriai Császár Ő császári királyi apostoli Felsége közt, 1855. augusztus 18-án Bécsben kötött egyezvény (concordatum) közzététetik, s rendeltetik, hogy annak határozatai az ezen nyiltparancs I. és II. czikkében érintett intézkedések föntartása mellett, a birodalom egész területén, ezen nyiltparancs közzétételének időpontjától fogva teljes törvényerőbe lépjenek. (Birodalmi törvénylap 1855. XLII. darab, 195. sz. kiadatott 1855. november 13-án.) Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország, Lombardia és Velencze, Dalmát-, Horvát- Tótország, Galiczia, Lodomeria és Illiria s Jeruzsalem stb. királya, Ausztria főherczege; Toskana és Krakkó nagyherczege; Lotharingia, Salzburg, Stájer, Karantán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja; Fel- és Al-Slezia, Modena, Parma, Piacenza és Quastalla, Osvieczin és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára herczege, Habsburg, Tirol, Kyburg, Görcz és Gradiska herczegitett grófja; Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Lausitz, és Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregencz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és a szláv Őrgrófság ura, a Szerbvajdaság nagyvajdája stb. Mióta a Mindenható végzésénél fogva Őseink trónjára léptünk, törekvésünk szakadatlanul oda volt irányozva, hogy a társadalmi rend s népeink boldogságának erkölcsi alapjait megujitsuk szilárdítsuk. Annálinkább szent kötelességünknek tartottuk, az államnak a katholika egyházhozi viszonyait Isten törvényével s birodalmunk helyesen fölfogott javával összhangzásba hozni. E végre birodalmunk nagy részére nézve, azon országok püspökeinek meghallgatása után, 1850. ápril 18-án és 23-án kelt rendeleteinket kibocsátottuk, s ezek által az egyházi élet több sürgető szükségleteinek megfeleltünk. Ezután, az áldásdus mű befejezése végett, a szent székkel értekezletbe léptünk, s f. é. augusztus 18-án az egyház fejével kimeritő egyezvényt kötöttünk. Midőn mi azt népeinknek ezennel kihirdetjük, minisztereink s birodalmi tanácsunk meghallgatása után következőket rendeljük: I. A szükséges intézkedéseket megteendjük az iránt, hogy a katholikus iskolaügy azon koronaországokban, melyekben az a nyolczadik czikknek meg nem felel, annak határozataival összhangzásba hozassék. — Addig a fönálló rendeletek szerint kell eljárni. II. Akaratunk, hogy a püspöki házassági biróságok, azon országokban is, hol azok még nem léteznek, mihe lyest lehet, életbe léptessenek, hogy katholikus alattvalóink házassági ügyei fölött a concordatum X. czikke szerint itéljenek. Azon időpontot, melyben azok hatályosságukat megkezdendik, a püspökök meghallgatása után fogjuk közzététetni. -- E közben a házassági ügyeket tárgyazó polgári törvények szükséges változásai is közzé fognak tétetni. Addig a fönnálló törvények katholikus alattvalóink házasságaira nézve hatályban maradnak, s biróságaink azok szerint tartoznak ezen házasságok polgári érvényessége s az abból származó joghatályok fölött itélni. III. Egyébiránt azon határozatok, melyek az Általunk a pápai székkel kötött egyezvényben foglalvák, ezen nyilt parancs kihirdetésének időpontjától fogva, birodalmunk egész területén teljes törvényerőbe lépendnek. Ezen határozatok végrehajtásával vallás- és oktatásügyi ministerünk van, a többi illető ministerekkel s hadseregünk főparancsnokságával egyetértőleg, megbízva. Kelt császári fő- és székvárosunkban, Bécsben, ezer nyolczszáz ötvenötödik évi november hó ötödikén, uralkodásunk hetedik évében Ferencz József (P. H.) Gróf Buol-Schauenstein, Gróf Thun Ransonnet, IX. Nos Franciscus Josephus Primus, divina favente clementia Austriae Imperator; Rex Hungariae, Bohemiae, Lombardiae et Venetiarum, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae, Galiciae, Lodomeriae et Illiriae; Rex Hierosolimae etc.; Archidux Austriae; Magnus Dux Hetruriae et Cracoviae; Dux Lotharingiae, Salisburgi, Styriae, Carinthiae, Carnioliae et Bukovinae; Magnus Princeps Transilvaniae; Marchio Moraviae; Dux superioris et inferioris Silesiae, Mutinae, Parmae, Placentiae et Quastalae, Osveciniae et Zatoriae, Teschinae, Forojulii, Ragusae et Gaderae etc.; Comes Habsburgi, Tirolis, Kyburgi, Goriciae et Gradiscae ; Princeps Tridenti et Brixinae etc.; Marchio superioris et inferioris Lusatiae et Istriae; Comes Altae-Amisiae, Feldkirkiae, Brigantiae, Sonnenbergae etc.; Dominus Tergesti, Cattari, Marchiae, Slavoniae, Magnus Wojwoda Wojwodinae Serbiae etc. etc. Notum testatumque omnibus et singulis, quorum interest, tenore praesentium facimus: Postquam inter Suae Sanctitatis Nostrumque Plenipotentiarum ad certum stabilemque ordinem rerum ra tionumque Ecclesiae Catholicae in Imperio Nostro constituendum conventio solemnis die decima octava Augusti anni labentis inita et signata est tenoris sequentis: Conventio inter Sanctitatem Suam Pium IX. Summum Pontificem et Majestatem Suam Caesareo-Regiam Apostolicam Franciscum Josephum I. Imperatorem Austriae. (Cui subscriptum Viennae die 18-va Augusti 1855, ratificationes mutuo-traditae ibidem die 25-ta Septembris 1855.) In Nomine Sanctissimae et Individuae Trinitatis. Sanctitas Sua Summus Pontifex Pius IX. et Majestas Sua Caesarea Regia Apostolica Franciscus Josephus I. Austriae Imperator, concordibus effecturi studiis, ut fides, pietas et omnis recti honestique vigor in Austriae Imperio conservetur et augescat, de Ecclesiae catholicae statu in eodem Imperio solemnem conventionem inire decreverunt. Quapropter Sanctissimus Pater in Plenipotentiarium Suum nominavit: Eminentissimum Dominum Michaëlem Sacrae Romanae Ecclesiae Presbyterum Cardinalem Viale-Prelà, ejusdem Sanctitatis Suae et Sanctae Sedis apud praefatam Apostolicam Majestatem Pro-Nuntium, et Majestas Sua, Imperator Austriae Celsissimum Dominum Josephum Othmarum de Rauscher, Principem Archiepiscopum Viennensem, Solio Pontificio Adsisten tem, Caesarei Austriaci Ordinis Leopoldini Praelatum et |