gyelmesen helybenhagyta: miszerint ez iránt a tisztelendő papság által nyert és dicső Lipót római császár s magyar király által megerősitett Ferdinándi oklevélnek és mindkettőbe bevezetett záradéknak értelme szerint, a főpap urak tanuságtételét és a határvidéki segélyre való kötelezését tárgyazó értelmezés felett, megkezdődött bizottmány, mely különben a néhai főmagas. és főtiszt. római szentegyházi bibornok Kollonich Lipót, mint esztergomi érsek s Magyarország primása által, az egész papság nevében közbejött egyesség szerint elegendőkép bővíttetett, de a tisztelendő papság által annakutána kétségessé tétetett, folytattassék és elintéztessék. Addig is pedig vagy azon bibornoki egyesség ő felsége által kegyelmesen megerősítve, az említett papság kérelmére fennálljon, vagy szabad rendelkezhetés végett királyi megegyezésért kell folyamodni, mely alkalommal a Ferdinandi oklevelet és a fenntirt kötelező záradékot is, ha azokban valamely kétség forogna fenn maga ő királyi felsége kegyelmesen elintézendi, kinek tudniillik az értelmezés egyedüli illetőségéhez tartozik. Azon világi birtokokat illetőleg pedig, melyek szolgálati vagy zálogezim alatt, egyházi vagy vallásos személyek avagy községek által különösen a királyi ügyészség vagy magánosok szavatossága mellett, habár jogos és törvényes feltételeket tartalmazó zálogleveleknél fogva is eddig birattak elhatároztatott, hogy azon egyházi vagy vallásos személyek és községek, ha ugyan a vásárlásnak folyvást gyakorlatában voltak volna, az ily birtokok birásában ezúttal azoknak a világiak által leendő megváltása idejéig megtartassanak. Végül, hogy az ez alkalommal megújított 1647:17. t. cz. szigorúbban megtartassék, ha csak erre nézve a királyi felség külö

nös esetekben mások jogainak épségben hagyásával feloldást nem adna.

E törvény hozatala után Mária Terézia királyunk volt az, ki hogy kegyes hajlandóságának és királyi jóakaratának, melylyel hazánk egyházi rendje iránt mindenkor viseltetett kifejezést adjon, jónak látta hazánk és kapcsolt részeinek püspökségeire nézve illendő és elegendő gazdasági fölszerelvényről (fundus istructus) gondoskodni, még pedig oly formán, hogy (miután a püspökök ez iránt általa meghallgatva maguk jelölték meg a gazdasági fölszerelvény minőségét és mennyiségét, sőt némelyek közülök kinyilvánították, mikép ha nekik kegyesen megengedtetik a szabad végrendelkezési jog maguk is részükről szivesen gondoskodnak a gazdasági fölszerelvényről és hagyandják hátra utódaiknak) az 1773. junius 28-án 3131. sz. a. kelt legfelsőbb rendeletében 1) a szabad végrendelkezési jogot megadta.

Minthogy pedig e legfelsőbb rendelet maga, annak a káptalan és megyékkel szoros miheztartás végett leendő közlését rendeli el, ennélfogva a Helytartótanács e legmagasabb parancsnak már 1773. julius 8-án sietett azzal megfelelni, hogy azt 3145. számú Pozsonyban kelt intézvényével 2) az esztergami főszékeskáptalannal közölte.

Ezekután tudtommal még csak az 1840: 26. t. cz. foglalkozott e kérdéssel, az elhúnyt egyházi személyek által hátrahagyott örökség összeirására és felosztására nézve azt határozván: hogy az ily nemű örökségek összeirása és felosztása ne kirekesztőleg a kamarai és egyházi illető személyek által, hanem az illetőknek

1) L. szövegét »Függelékem« VI. sz. a. kem« VII. sz. a.

2) L. szövegét »Függelé

kik az iránt annak idejében tudósítandók lesznek közbenjöttével is hajtassék végre.

Ez állapotot találták az 1848-ki események. Én pedig eljutottam az általam tulajdonkép kitüzött kérdés megoldásához.

Jelen értekezésem előszavában ama meggyőződésem sugallta nézetemnek adék kifejezést: hogy azon különféle rendszerváltozások, melyek hazánkban az 1848-ki események lezajlása óta alkotmányunknak visszaállításáig egymást érték, okozzák: hogy sokan, még jogászaink jobbjait sem véve ki, tévedésben vagy legalább bizonytalaságban vannak katholikus főpapjainknak végrendelkezési jogosultságok iránt. És ez tény, melyet következőkkel igazolandok.

I. Dr. Wenzel Gusztáv, hazánkban a »jus patrium «nak veterán tanára, kit nemcsak csekély személyiségem, hanem mondhatom, hogy a mai magyar jogászvilág aránytalan nagy része volt kedves tanáraként és az egész jogászvilág capacitásként tisztel, a magyarországi főpapok végrendelkezési joga tekintetében „A magyar és erdélyi magánjog rendszere" czimű munkájának 1864. évben kiadott első 1), ugy 1874. évben megjelent második 2) kiadásában változatlanúl azt tanítja, hirdeti: hogy >a Kollonich-féle egyezmény a magyar főpapok által történt nevezetes összegnek felajánlata folytán az 1855-ki ausztriai Concordatum 21. czikke értelmében meg volt változtatva. Ehhez képest tehát jelenleg a magyarországi katholikus főpapok a fentebbi értelemben összes hagyatékukról szabadon intézkedhetnek, kivéve a püspöki jelvé

1) L. II. köt. 494. §. 2) L. II. köt. 486. §.

VÉGRENDELKEZÉSI JOG.

nyeket és egyházi készületet, melyek mint a püspöki asztal tartozmánya, mindenesetre az utódra szállnak. Ugyanaz áll régibb szokás alapján a könyvekre nézve is, magától értetvén, hogy a javadalom fekvő javai, valamint azoknak felszerelése is, mint tartozék, ilynemü végrendelet tárgya nem lehetnek.

Ha a főpap végintézkedés nélkül halt el, hagyatékának egyharmada felmenő és oldalrokonait a tizedik ízig törvényi örökségképen illeti; a másik kétharmada az egyházra és a fiscusra a fennt mondott módon maradván. Ha tized izigleni rokonai nincsenek, az ezeknek szánt részben is mint caducitásban a fiscus örököl«. Ez utóbbi pontban foglalt nyilatkozatához idézi az 1776. február 13-ki és 1863. február 27-ki legfelsőbb rendeleteket.

2. Dr. Konek Sándor, Istenben boldogúlt szeretett tanárom, e kérdéssel „Egyházjogtan kézikönyve" czimű jeles művében, mely tudtommal öt kiadást ért, foglalkozik. Nekem csak az 1863. és 1876. években megjelent első illetve negyedik kiadások állanak rendelkezésemre.

már

a) Dr. Konek, 1863. évi kiadásának előszavában annak megemlítése után, hogy ő tulajdonképen az 1860-ki októberi diploma folytán elvállalt kánonjogi tanszéke következtében irta meg tankönyvét - kijelenti: 1) hogy egyházjogirodalmunk pályatörő művei még 1848. év előtt kerülvén napfényre, sem az apostoli székkel ujabban kötött egyezvényt, sem korunknak egyházjogi szempontból teljesen megváltozott irányulatát nem méltathatták figyelemre; pedig, bármiképen

1) L. VI. oldalt.

is itéljünk az ausztriai concordatum felett, tekintve úgy keletkezése módját, mint közviszonyainkra nagyhorderejű befolyását, nem lehet azt befejezett ténynek el nem ismernünk«.

> Minél sürübbek a megtámadások, melyek a concordatum ellen az időszaki sajtó részéről épúgy, mint a tanácstermekben, a köz- úgy mint a magánéletben, kevésbé talán a Lajtán innen, mint azon túl intéztetnek, annál szorosabb kötelessége a kánonjogtanárnak, annál tüzetesebb feladata az egyházjogi tankönyvnek, távol minden részrehajlástól, menten minden elfogultságtól, sine ira et studio, lelkiismeretesen feltüntetni azon idomító befolyást, melyet a szóban levő concordatum az összes egyház, különösen a magyar egyház szerves létszerére gyakorolt és gyakorol«.

És e meggyőződés hatása alatt irta a kitünő tanár e kiadás 96. §.-ában: 1) »a concordatum 21-ik czikke szerint az érsekek, püspökök és többi egyházi személyek hazánkban is mindenről, a mit haláluk esetére maguk után hagynak, szabadon redelkeznek, kivéve a püspöki jelvényeket és egyházi készületeket, melyek, mint a püspöki asztalhoz tartozók, mindenesetre az utódra szállnak, ugyanaz állván a könyvekre nézve is ott, hol az, mint jelesen hazánkban, eddigelé is szokásban volt. Különben a magyarországi papságra nézve azon intézkedések mai nap is még külön érvényben látszanak állani, melyek szerint minden egyházfi a papnöveldék és megfogyatkozott papok számára fennálló alap javára valamit hagyományozni és a kanonokok s plébánosok az egyházi készületeket s könyveket a káptalannak, illetőleg utódjuknak hagyni tartoznak «.

1) L. 249. old.