Sayfadaki görseller
PDF
ePub

ELÖSZÓ.

Azon különféle rendszerváltozások, melyek hazánkban az 1848-ki események lezajlása óta alkotmányunknak visszaállításáig egymást érték, okozák: hogy sokan, még jogászaink jobbjait sem véve ki, tévedésben vagy legalább bizonytalanságban vannak katholikus főpapjainknak végrendelkezési jogosultságok iránt. Mindenki tudja, hogy itt csak azon katholikus főpapokról lehet szó, kik javadalmaikat a magyar királytól, mint legfőbb kegyúrtól nyerik. A mondottam tévedés és illetve bizonytalanságra, ugyancsak kártékony hatással van a napi sajtónak azon időnkénti hire, mely szerint az egyik-másik főpap végrendelete az államkincstár által megtámadva lett. És valóban nem lehet csodálkozni azon, ha ezek hallatára a be nem avatott zavarba jön az iránt: hogy a kettő közül melyik követte el a jogsértést, melyik vétett a törvény alkalmazása ellen? A főpap-e, ki állásánál fogva a törvényhozás egyik tényezője, vagy az államkincstár, melynek ismét kiváló kötelességében áll a törvények szoros betartása és minden törvénybe ütköző ténynek mellőzése ? De mi több, mily szinben tünteti fel ezen viszás állapot a külföld előtt hazai, általuk amúgy is lealacsonyítani annyira kedvelt viszonyainkat? ..

II

Ily körülmények közt, azt hiszem, nem teljesítek meddő munkát, ha e kérdés szellőztetésével tüzetesebben foglalkozom, egyedüli bhajom az lévén, hogy megadva a kincstárnak a kincstárét, a főpapoknak a magukét, a fennforgó tévedést kimutassam, a bizonytalanságot eloszlassam s ezáltal az illetékes köröket is figyelmessé tegyem a suum cuique" elv szemmel tartására.

Irtam Pécsett, 1883. év január havában.

Ha országos törvénytárunkat végiglapozgatjuk, önkénytelenül szemünkbe ötlik, hogy apostoli királyaink és nemzetünk, a hazai papságnak mindenkor különös kiváltságokat, előjogokat biztosítottak. Hogy e kiváltságok közül az oroszlányrész a főpapságnak jutott, azt mondanom is felesleges, mert ez az ügy természetében fekszik. Tapasztalták és ez alapon jól tudták őseink, hogy veszély idején, mily szolgálatot tett a főpapság a királynak, a hazának 1) s ezért mondhatjuk, hogy a föpapoknak nyújtott ritka kiváltság, leginkább a hála, az elismerés nyilvánulásai. E kiváltságok felsorolásától felmentem magamat, mert az rövid értekezésem keretén amúgy is kivül esik, de elolvasható bármely Commentator magán- vagy közjogában.

Azonban ha ily érzelemmel viseltettek nemzet s király a főpapság iránt, úgy valóban különös, sőt feltünő lehet valaki előtt, hogy ezen annyira kitüntetett és a közügyek körül annyi érdemet szerzett főpapságot miért korlátozzák épen abban, hogy megtakarított szerzeményi vagyonát ne hagyhassa annak, kinek akarja, midőn ezt még az utolsó pór is megtehette?

Szerintem ennek az elmúlt időkben megvolt a maga jogosultsága. Ugyanis már maga a Canonjog e részben

1) L. Laveleye Emil »Kormányformák az ujkori társadalomban« művének Tóth Lőrincz m. akad. rendes tag általi magyar fordításához fűzött A) jegyzetet. 164. old.

megszorításokat irt elő, melyeket a magyar, mint különösen vallásos nemzet, mindenkor elfogadott, de másrészt kivánatos volt, hogy a királyi egyház-pártfogási jogon lett kinevezés útján nyert javadalmak tetemes évi jövedelméből származó vagyon, részben ismét az ország különféle szükségleteire fordittassék, e czélokra biztosíttassék és pedig azért, mert a főpapok nemesi előjogokkal birván, adalékok, gyüjtelmek, adó, vám és harminczad fizetésétől felmentve valának s e mellett kilenczedet és tizedet szedhettek, csupán csak háború idején lévén kötelesek katonákat állítani. 1) És a főpapság eme korlátozásokban mégis és mindenkoron jogainak nevezetes csorbítását látá, minek következtében az ily megszorítást czélzó áramlatok ellen, változó szerencsével bár, de folyton küzdött is.

Ennek tulajdoníthatjuk tehát, hogy hazai törvénykezésünk e tekintetben folytonos változásokat tüntet fel. Mig első, szent királyunk idejében csakis a canonjog szabványai valának e részben mérvadók, 2) addig, már szent László alatt, a papságot sok tekintetben megszorítva találjuk, 3) mi a főpapságot arra indította, hogy teljes befolyásának felhasználásával, eme igazságtalanoknak talált fékek eltávolítására, megsemmisítésére törekedjék, A siker nem maradt el. III. Endre király alatt, Pesten 1298-ban tartott országgyülésen kimondatott, hogy » az egyház fejei s tagjai szabadságokkal bir

1) Hk. I. R. 2. Cz. 1351 : 6. 1454 : 3. 1492 : 48. 1493: 20. 1498: 35.-- 1514: 18. — 1552 : 3. - 1553: 4. 1555: 4.5. - 1556:19--22. 1557 : 2. 1559 : 13. 14. törvényczikkek. 2) Szent István. Rend. II. K. 2. fej. Dr. Szeredy József. Egyházjog, különös tekintettel a magyar sz. korona tartományaira, a keleti és protestáns egyházakra. II. köt. 1363. old.

– Zlinszky Imre. A magyar magánjog, különös tekintettel a gyakorlat igényeire. 745. old. 3) Szent László Rend. I. K.

janak. Ha egyházi tisztség marad üresen, az egyházak birtokai, se a király úr, se küldött embere, sem a helybeliek által el ne foglaltassanak, sem részben vagy egészben ne sértessenek. A meghalt püspök úr birtokait sem a király úr, sem bárki más el ne vehesse, hanem azon egyház hasznára fordíttassanak, melynél a főpap végrendelet nélkül hal meg. A piispökök végrendeletet szabadon tehessenek. Ki ezek ellen tesz, az egyházi büntetés alá esik.«

Bármily világos és határozott volt is ezen intézkedés, még sem örvendhetett hazánk főpapsága soká ezen vivmánynak, a mennyiben nálunk is úgy, mint hazánkon kivül, lábra kapván a fejedelmi foglalás joga (jus spolii), a királyi fiscus az illető főpap minden vagyonát lefoglalta, 1) mely törvényellenes viszonyokon még az 1530-ban tartott nagyszombati zsinat sem volt képes segíteni, miután ennek végzései tanusága szerint csaknem a XVII. századig azon tan állott fenn: hogy az egyházi személyek, kivéve a polgári jogczimen szerzetteket, különben végintézkedési joggal nem birnak. 2)

Hogy ily viszonyok közepette a legelkeseredettebb surlódások napirenden voltak és hogy a főpapság ennek következtében, e jogsérelmek megszüntetése végett, egy phalanxxá alakulva mindent megmozdított, azt mindenki természetesnek fogja találni. E küzdelem ujabbi

1) Cherier. Enchiridion juris ecclesiastici cum singulari ad alienas confessiones attentione. 192. g. Kelemen. Institutiones juris hung. privati. II. köt. 177. S. Szeredy id. m. 1362. old. Zlinszky i. m. 745. old. Boncz Ferencz. A katholikus főpapi hagyatékok körüli eljárás és az erre vonatkozó főbb rendeletek. 23. old. Aichner. Compendium juris ecclesiastici ad usum cleri ad praesertim per imperium austriacum, in cura animarum laborantis. 228. 9. — 2) Dr. Konek Sándor. Egyházjogtan kézikönyve 96. g. Porubszky. Jus Ecclesiasticum. 255. S.

« ÖncekiDevam »