Szerzőtől eddig megjelent: A nemzetközi választott biróságok multja, jelene és jövője. (Gróf Apponyi Albert előszavával.) 1902. 3 K. A politika rendszere. (Alkotmány- és közigazgatástan.) 1905. 8 K. A semlegesség elmélete. Nemzetközi jogi tanulmány. 1907. 3 K. A honosság, illetőség és lakóhely jelentősége a nemzetközi magánjogban. 1908. 3 K. I. 1. A nemzetközi magánjog feladata két vagy több magánjogi terület jogelvei közötti összeütközés megoldására irányító elveket jelölni ki a biró részére; célja megállapítani, hogy két vagy több jogterület eltérő tartalmú, esetleg homlokegyenest ellentétesen hangzó törvényei körül melyik nyerjen konkrét esetben alkalmazást. Ily irányító elvek szüksége főleg akkor merül fel, midőn valamely jogterületen oly jogi kérdés kerül elbirálás alá, amelynél a jogviszony alanya egy más jogterülethez tartozó személy, a mikor is a birónak, mielőtt érdemben döntene, ezt megelőzőleg azon kérdést kell eldöntenie, hogy a szóban forgó jogi kérdés melyik jogterület joga alapján biráltassék meg. A tudománynak ma már csaknem egyértelmű álláspontja, de egyszersmind a művelt nemzetek törvényhozása és birósági gyakorlatának legujabb fejlődése szerint ma már kétségtelen, hogy azon elvek, amelyeket a jogtudomány a területi jogösszeütközések megoldásának céljaira megállapít, jogi természetüek s azokat, amennyiben jogterület és államterület egymást fedik, az államok nem pusztán egymás iránti előzékenységből, mintegy udvariasságból (ex comitate gentium) alkalmazzák, mint ez régebben uralkodó felfogás volt, mely felfogásnak gyenge visszhangja ma már csak az angol-amerikai jogtudományban él: hanem a jogi szükségszerűség kényszerének engedelmeskednek, amidőn a nemzetközi magánjog elvei értelmében, hallgatagon, sőt nyiltan, egy más állam által hozott törvénynek alkalmazását írják elő kötelezőleg a biró elé. E tekintetben a nemzetközi magánjog fejlődése szorosan lépést tartott a nemzetközi jog közjogi ágának haladásával, mely tudományra nézve ma már kétség |